ROVATOK

FELADVÁNYOK

BETŰTÉSZTA

ASSZOGRAMMA

JÁTÉKOK

KVÍZJÁTÉK

FÓRUM

REGISZTRÁCIÓ

A mai nap képe

nap képe

Küldj be te is képet!
Képeslapküldés

Keresés az oldalon:

Friss fórum:
Feladványok (17292)
Tőlem Nektek (12358)
csak úgy.. (4527)
A hét kérdése (2022)
Játékok (1161)
A nap képe (3874)
Kinek Ki (616)
Hónap feladványa (682)
Havi toplista (166)
asszogramma (1843)
Nyomasevics Bobacsek (1165)
Vicces szövegek (4045)
Szívből szóló versek (1128)
Betűtészta (2972)
Segítséget kérek, köszönöm (2466)

 > Még több fórum

A hét kérdése:

Jelentkezz be a heti kérdéshez!

 > régebbi kérdések
 > kérdés beküldés

Legolvasottabbak:
IQ teszt
Egy angliai egyetem kutatásai
Varázsgömb
Hipnózis
Agyscanner

DigitalAge >> Fórum >> Assistance

Szívből szóló versek

Sorrend:  
Időzóna:
Méret:

Hirdetés

Lapozás:  
2/37

grisenyka

2023.05.11 21:08  | | 752810.

Kiss Judit Ágnes: Szó

Hazádból, hogyha még bírod,
Ne menj el, ó, magyar.
Hogy menekülj, lesz mindig ok,
És mindig, hogy maradj.

Itt áldozat, s vajon mi ott?
Bevándorló lehetsz,
Nem tudhatod, végül melyik
A súlyosabb kereszt.

Ez a föld régóta ugar,
Terméketlen, sivár,
De van még, ki zenét szerez,
És színházat csinál,

Szeret és harcol semmiért,
Mert másként nem tehet.
Hogy itt vagy, erőt ad nekik,
S ők itt vannak veled.

Lehet, hogy nem jön jobb soha,
Ki itt él, mélyrepül.
Megúszhatják a vétkesek,
S te bűnhődsz vétlenül,

Míg annyi jóval van tele
A másik serpenyő,
Ha baj van, ki ne mentené,
Ami még menthető?

De itt van szükség rád nagyon,
Sötétben lenni fény,
Hogy fölemeld, ki megrogyott,
És bátorítsd, ki fél.

Maradj, mert meg kell védeni,
Kinek nincs is hova,
Legyen szegény, hajléktalan,
Zsidó, meleg, roma,

Vagy bárki más, aki alól
Kihúzták a talajt.
Légy fül, ha semmit nem tehetsz,
Ki hallja még a jajt.

Ez frontvonal, ez harcmező,
S még így is otthonod,
Rád simul minden rég bejárt
Tered, kamaszkorod.

Taposhatnak röhögve mind
Az összes elveden,
De szétolvadnak a szavak
Az anyanyelveden.

Ne hidd, hogy semmi eszközöd,
Fegyver vagy te magad,
Mind különleges ügynök az,
Ki mégis itt marad.

Maradj tövisnek, bőr alatt,
Ha bírod még, magyar,
Légy viszkető seb, mit a kéz
Álmában is vakar.

Itt áldás is, másutt csak egy
Bevándorló lehetsz.
Ki mondja meg, végül melyik
A súlyosabb kereszt?

 
padat

grisenyka (752793) |2023.05.08 18:29  | | 752794.

Ez gyönyörű.

 
grisenyka

2023.05.08 17:25  | | 752793.

Szabó T. Anna

Nincsen nehezebb, nincsen nehezebb,
vágyni mosolyod, vágyni kezedet.

Vágyni tovatűnt tested melegét,
mert már sohasem, mert még nem elég.

Volt-csak ölelés, volt-lett puhaság,
nincs lesz, ami volt – nincs már ruha rád,

nincs már ajakír, táska, se cipő,
már csak idebenn, már csak levegő.

Jár-jár, ki-be jár bennem meleged,
szültél, maradok mindig teveled,

voltam kicsi lány, lettem: a kapocs,
élő hagyaték, én még maradok.

Mindig elereszt, élni ki tanul.
Várlak idelenn, vársz rám odatúl,

egyszer, ami van, mind-mind odaszáll,
s van bár a határ, nem rím a halál:

megtart, aki élt – lélek, nem anyag,
édes anyafény, tűz lett, puha nap,

itt lesz, igen itt: víz lett, levegő,
élni ha segít, mind ő, bizony ő,

földről felemel, formál, alakít -
felnéz, akit óv, s nem fél: csupa hit.

 
grisenyka

2023.04.30 21:15  | | 752754.

Áprily Lajos: A vízi szörnyeteg

Kígyó-szemét hogy meresztette rám,
s hogy védtem tőle két kis gyermekem!
Ma vad szemét megint retteghetem -
Most mit üvöltsek: Jaj, az unokám?

 
grisenyka

2022.12.24 05:15  | | 751806.

Dsida Jenő: Itt van a szép karácsony

Itt van a szép, víg karácsony,
Élünk dión, friss kalácson:
mennyi finom csemege!
Kicsi szíved remeg-e?

Karácsonyfa minden ága
csillog-villog: csupa drága,
szép mennyei üzenet:
Kis Jézuska született.

Jó gyermekek mind örülnek,
kályha mellett körben ülnek,
aranymese, áhitat
minden szívet átitat.

Pásztorjátszók be-bejönnek
és kántálva ráköszönnek
a családra. Fura nép,
de énekük csudaszép.

Tiszta öröm tüze átég
a szemeken, a harangjáték
szól, éjféli üzenet:
Kis Jézuska született!

 
padat

2022.11.22 04:26  | | 751400.

Lator László: Öröm

Egy sornyi szuvas-fekete
aszkéta-csontváz jegenye
oly komoran nyújtja az ég
felé ezer bogos kezét,
olyan alázatos ima
eseng szikár ujjaiban,
olyan gótikus rettenet
szorong, hogy már-már fenyeget,
s átellenben az almafák
emberszabásúbb, tétovább
meztelensége, a suta
ágak gömbölyű zavara,
összehúzódnak, és szelíd
szívük gyümölcsöt álmodik.
Köztük hason egy hajdani
átmázolt vasúti kocsi,
és rozzant, nyárról ittmaradt
eső és szél marta kacat.
Egy okkersárga ház előtt
kartonból kinagyolt fenyők,
levegőtlen foltjuk felett
hirtelen lobbant fellegek
sodródnak gyorsan a sekély
szél zuhogóin lefelé.
Szemben a hegyen mértani
ábrák tollrajz-idomai,
vízszintes fehérre derék-
szögben húzott tusfeketék-
s egyszerre a szigoru váz-
szerkezetben naprobbanás,
ahogy váratlan belecsap
az ég egy forró sugarat,
egy ablak homorú-tükör-
ragyogással feltündököl,
egyetlen pontba sűritett
tűzvésze szinte sistereg,
s a szemet olyan elemi
magma-izzással perzseli,
annyi gazdátlan árvaság
közt úgy zúdul egyszerre rád,
hogy minden ízedben heveny
öröm lobban fel füsttelen,
hogy egész valód önfeledt
elragadtatásban remeg.

 
hata

tark (751315) |2022.11.09 17:25  | | 751316.

Kedves Kati!
Köszönöm szépen!
Rajta leszek!

 
tark

hata (751314) |2022.11.09 12:34  | | 751315.

Kedves Tamás!
Tündéri aranyos ez a vers, és kívánom neked, hogy míg betelik, sokszor beszélgethess a te Uraddal!


 
hata

2022.11.09 10:16  | | 751314.

ÉLET VAGY HALÁL
Szakály Éva

Uram, ma lettem nyolcvanéves
Túl gyorsan múltak el az évek.
Még oly sokat szeretnék tenni,
Úgy szeretnék nyolcvanegy lenni.

A pár kis tervem, mi még lenne,
Ha tán több idõt igényelne,
S egy év nem lenne elegendõ,
Add, hogy hadd legyek nyolcvankettõ.

Jó lenne még sokat utazni,
Újabb helyeket látogatni,
Halálom perce még tán várhat,
Megérhetném a nyolcvanhármat?

Uram, Te látod a világot,
Gyorsan jönnek a változások
Ha nem sürgõs, hogy magadhoz végy,
Esetleg lehetnék nyolcvannégy.

És ahogy a technika halad,
Sok újat lát, ki élve marad,
Még oly sok minden ideköthet,
Úgy örülnék a nyolcvanötnek!

Az emberiség sokat tehet,
A világ oly csodás hely lehet,
Jó annak, aki itt maradhat,
Nem olyan sok az a nyolcvanhat!

Tudom, Uram, hogy sokat kértem,
Hisz oly szép lehet fenn az égben.
S én mégis arról tervezgetek,
Hogy érjem meg a nyolcvanhetet.

Elfáradok a hosszú úton,
El is kések majd sokszor ? tudom,
Tudasd velem, ha meggondoltad,
Betöltöm-é a nyolcvannyolcat.

Addigra már oly sokat láttam,
Emlékeimet regisztráltam.
Mily nagy kár lenne, ha elmennék,
Mielõtt nyolcvankilenc lennék.

Már igazán csak egyet kérek
Uram, ne vedd szemtelenségnek,
Éveim száma kerek lehet,
Ha meglátnám a kilencvenet.

És hogyha ezt már megengedted,
S ezt a lépést értem megtetted,
Neked már úgyis mind egyre megy
Könnyen lehetnék kilencvenegy.

Minden szemérmet félreteszek,
Hogyha még egyet kérhetek,
Tudom, ez a kor hajmeresztõ,
De hadd legyek kilencvenkettõ.

Úgy megszoktam az életemet,
És hátha lesz még, ki megszeret
Ki pótolná elvesztett párom
Ha lehetnék kilencvenhárom.

Addigra már reszket a kezem,
De ha még helyén lesz az eszem,
A magas kortól én nem félek,
Megadod a kilencvennégyet?

A korra nincsen szabadalom,
Számításom megtalálhatom.
Ha õrködsz egészségem fölött,
Akkor lehetnék kilencvenöt.

Manapság már hallani olyat,
Emberekrõl készül másolat,
Ezt talán én is megvárhatom
Segíts át a kilencvenhaton.

Ha még hirtelen meg nem halok,
Kis vagyonkámmal rendben vagyok,
Elég lesz talán még egy évig,
Kihúzhatnám kilencvenhétig?

Hála Neked, nagy a családunk,
Még pár dédunokát is várunk.
Láthatnám õket? ? ugye azt mondtad
Megadod a kilencvennyolcat.

Sok évet kaptam, nem egy-kettõt,
Megköszönöm a sok esztendõt.
És még kérem, tán el sem hiszed,
A kilencvenkilencediket.

Még egy év és akkor valóban
A népek azt mondhatják rólam
?Ez aztán igen szép kort ért meg,
Hisz tegnapelõtt volt száz éves!?

Uram, az életet Te adod,
Úgy veszed el, amint akarod.
Nem is zavarlak többet Téged,
Ne vedd komolyan amit kérek ?
Csak beszélgetni vágytam véled.

 
dingidungi

grisenyka (751310) |2022.11.08 22:09  | | 751312.


 
grisenyka

2022.11.08 13:22  | | 751310.

Szabó T. Anna

Testetek eggyé lett,
tietek az élet,
dobog bennetek, vár -
így kell mennetek már,

együtt, kézen fogva,
szívvel gondolkodva,
ésszel is érezve,
összelélegezve,

össze-összenézve,
sorsotok igézve,
összebújva szépen,
két félből egészen,

ugratva, mulatva,
játszva és nevetve,
türelemmel várva,
értve és szeretve,

régi bajt legyőzve,
új gondon túllépve,
életre edződve,
meg-megölelődzve,

ilyen a házasság:
házunk van egymásban,
házunkban a gyermek,
óvó ringatásban,

kinövünk magunkból,
új fény nő belőlünk:
együtt, kézen fogva
megőrzünk - és győzünk.

 
grisenyka

2022.10.31 10:09  | | 751201.

Szabó T. Anna:

Halottak napja, szép eperfa:
a sárga, sárga perc egésze,
behallatszik az őszi zápor
s a hulló levél percegése.

Hályogos, álmos, lassú reggel,
kint sár és síró cinke-lelkek,
a magot várják, amivel majd
a nagy sötétben áttelelnek.

Kint madár-hozta lángoló fa,
sok síri gyertya kénes fénye,
bent félhomály, az óra perceg,
a múlásnak nincs soha vége,

de nézd: a fa! A sárga, sárga!
A kert arany avarban ázik,
de kigyúl végső méltósága
és sötétünkig bevilágít.

 
grisenyka

ocotillo (751163) |2022.10.28 19:05  | | 751164.


 
ocotillo

ocotillo (751162) |2022.10.28 19:02  | | 751163.

Bocs, nem ide hanem a Választás Fórumba akartam (talán ösztönösen kerülöm ?

 
ocotillo

2022.10.28 18:17  | | 751162.

A tragarsagnak is megvan a helye (nem itt). A mai nyelvben joforman a "izé" toltelek- es kotoszo szerepet kezdi jatszani. Angolban is megvan az f... szócskaval.
Tudjuk, Petofinel is elofordul k.a., de ha minden versszakban k.a. lenne, ertelmet veszitene es csak ures tragarsag maradna.

 
grisenyka

2022.10.28 18:03  | | 751161.

Karinthy Frigyes. Pitypang
Kezed felé
Kezed, hajad felé
Kezed, hajad, szemed felé
Kezed, hajad, szemed, szoknyád felé
Mit kapkodok?! - mindegyre kérded
Hol bosszús-hangosan, hol fejcsóválva, némán -
Virág
Mért nem szeliden símogatva
Ahogy szokás, ahogy mások teszik
Miért kapkodva, csillogó szemekkel
És mért nevetek hozzá - szemtelenség!
Ilyen csunyán, fülsértő - élesen!
Eh, rögtön itthagysz, vagy kezemreütsz!
Pitypang, ne hagyj itt
Inkább megmondom
Megmondom - várj, füledbe súgom,
Hajtsd félre azt a tincset.

Kezed felé
Kezed, hajad felé
Kezed, hajad, szemed felé
Kezed, hajad, szemed, szoknyád felé
Mi kapkod így - hát mégse jut eszedbe?
Mi kapkod így - még mindig nem tudod?
Pedig ily bosszús arccal
Próbálod elhárítani akkor is
Hajad, szemed, szoknyád lefogva.

Porzód felé
Porzód, bibéd felé
Porzód, bibéd, szárad felé
Porzód, bibéd, szárad, szírmod felé
Mi kapkod így, pitypang? - A szél!
A szél, a szél, a szemtelen bolond szél
Vígan visítva-bosszuságodon.

Pitypang, mi lesz?
Ez még csak a szellő
Ez még csak kapkod és fütyörész
De én még nem is beszéltem neked a családomról
Hallod-e, hé!
Füttyös Zivatar Úr volt az apám - anyám az a híres arkanzaszi Tájfun
Tölcséres vihar a sógorom -
Pitypangpehely, kavarogtál-e már ziláltan - alélva
Felhőbefuró forgószél tetején?

Jobb lesz, ha nem ütsz a kezemre.

(És ilyen egy igazán jó vers)

 
grisenyka

2022.10.28 17:58  | | 751160.

Azt mondod, gyereked van tőlem s jársz a nyakamra.
Szilvia, furcsa e vád s jogtalan is, kicsikém.
Mert ha te dús tövisek közt jársz, mondd, így keseregsz-e:
Vérzik a lábam s jaj, épp ez a tüske hibás!
(Janus Pannonius)

Ez egy jó vers - van benne egy kép, ami szemléletessé teszi. Látom a képet - és a mögöttes gondolat. Ha nem is túl magvas, de szellemes.
Szemben a Lúcia-versekkel, amiket csak azért hívunk verseknek, mert időmértékesek.
Attól, hogy ritmusa van és/vagy rímel, még nem vers a vers.

 
grisenyka

grisenyka (750895) |2022.09.10 10:19  | | 750896.

Ez egy RAB EMBER verse. Csak akkor lehetsz szabad, ha a belső értékeid szabaddá tesznek - bármilyen szörnyű is a világ körülötted.

Bálint Andrásnak volt egy nagyszerű estje a Radnóti Színpadon Radnóti kiadatlan naplójából. Egy nagyon rövid részlet megtalálható a Youtube-on

Heltai: Négy fal között - Bálint András


 
grisenyka

Tucatka (750893) |2022.09.10 10:10  | | 750895.

Szeretem ezt a verset. Hamarabb megszerettem, mint ahogy megértettem.
1945. május 1-jén írta Heltai ezt a versét. Zsidó volt, Pesten bujkált, még alig hogy kiszabadult, alig hogy Magyarország felszabadult a nyilas rémuralom alól. Az ország fellélegezhetett, kezdődhet a békés élet... de ez a vers nem erről a szabadságról szól.
Ez egy

 
hata

Tucatka (750893) |2022.09.09 23:10  | | 750894.


 
Tucatka

2022.09.09 21:18  | | 750893.

Heltai Jenő: Szabadság

Tudd meg: szabad csak az, akit
Szó nem butít, fény nem vakít,
Se rang, se kincs nem veszteget meg,
Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet,
A látszatot lenézi, meg nem óvja,
Nincs letagadni, titkolni valója.

Tudd meg : szabad csak az, kinek
Ajkát hazugság nem fertőzi meg,
Aki üres jelszókat nem visít,
Nem áltat, nem ígér, nem hamisít.
Nem alkuszik meg, hű becsületéhez,
Bátran kimondja, mit gondol, mit érez.

Nem nézi azt, hogy tetszetős-e,
Sem azt, kinek ki volt, és volt-e őse,
Nem bámul görnyedőn a kutyabőrre
S embernek nézi azt is aki pőre.
Tudd meg : szabad csak az, aki
Ha neve nincs is, mégis valaki,

Vagy forró, vagy hideg, de sose langyos,
Tüzet fölöslegesen nem harangoz,
Van mindene, ha nincs is semmije,
Mert nem szorul rá soha senkire.
Nem áll szemébe húzott vaskalappal,
Mindég kevélyen szembe néz a Nappal,

Vállalja azt, amit jó társa vállal,
És győzi szívvel, győzi vállal.
Helyét megállja mindég, mindenütt,
Többször cirógat, mint ahányszor üt,
De megmutatja olykor, hogy van ökle….
Szabad akar maradni mindörökre.

Szabadság ! Ezt a megszentelt nevet
Könnyelműen, ingyen ajkadra ne vedd !
Tudd meg : szabad csak az,
Aki oly áhítattal mondja ki,
Mint Istenének szent nevét a jó pap.
Szabad csak az, kit nem rettent a holnap.

Ínség, veszély, kín meg nem tántorít
És lelki béklyó többé nem szorít.
Hiába őrzi porkoláb s lakat,
Az sose rab, ki lélekben szabad.
Az akkor is, ha koldus, nincstelen,
Gazdag, hatalmas, mert bilincstelen.

Ez nem ajándék. Ingyen ezt nem adják,
Hol áldozat nincs, nincs szabadság.
Ott van csupán, ahol szavát megértve
Meghalni tudnak, és élni mernek érte.
De nem azért dúlt érte harc,
Hogy azt csináld, amit akarsz,

S mindazt, miért más robotolt,
Magad javára letarold,
Mert szabadabb akarsz lenni másnál.
A szabadság nem perzsavásár.
Nem a te árud. Milliók kincse az,
Mint a reménység, napsugár, tavasz,

Mint a virág, mely dús kelyhét kitárva
Ráönti illatát a szomjazó világra,
Hogy abból jótestvéri jusson
Minden szegénynek ugyanannyi jusson.
Míg több jut egynek, másnak kevesebb,
Nincs még szabadság, éget még a seb.

Amíg te is csak másnál szabadabb vagy,
Te sem vagy még szabad, te is csak…
Gyáva rab vagy.

 
dingidungi

grisenyka (750879) |2022.09.06 15:16  | | 750882.

Megtaláltad? Szörnyen rossz. Felejtős

 
grisenyka

dingidungi (750877) |2022.09.06 14:42  | | 750879.

... és hogy hogy lehet a legjobb versből is a legunalmasabbat alkotni, arra példa a méltán felejthető előadás a Youtube-on.

 
grisenyka

dingidungi (750877) |2022.09.06 13:57  | | 750878.


 
dingidungi

grisenyka (750862) |2022.09.06 13:35  | | 750877.

Weöres Sándor Sanyi bácsinak voltak ennél sokkal vidámabb pillanatai is, sőt, néha nem is fogta vissza magát, gondoljunk erotikus töltetű verseire. Mindehhez képest a saját előadásmódjára "Tsúl, tsúl, messze tsúl, mi van a heden messze tsúl?" Egyszer baráti társaságban volt alkalmam végighallgatni, egyik versét vajon hogyan adhatná elő Ő maga. Dőltünk a nevetéstől, a végére kész, végem is van.
https://scared.blog.hu/2012/05/13/vers_827

 
grisenyka

2022.09.04 09:16  | | 750862.

Weöres Sándor – Hatvanhat

Most vagyok hatvanhat éves. Csak azért nem járok óvodába, mert köhögést kapnék.

Csak azért élek, mert még nem haltam meg. Nem leszek öngyilkos, kivárom életem végét.

Közeleg amaz idő, mikor az ember a szemétől nem lát, a fülétől nem hall, a lábától nem jár, a kezétől nem fog.

Ekkor végleg befelé kell fordulni, belül sétálni, befelé figyelni. Csak a belső táj ne legyen barátságtalan.

 
grisenyka

hata (750675) |2022.08.24 08:53  | | 750787.

Minden második sort eltaláltál

 
hata

grisenyka (750672) |2022.08.09 01:15  | | 750675.

Ezek szerint megcsalt a fülem. Pedig olyan büszke voltam magamra, hogy felismertem.

 
grisenyka

hata (750670) |2022.08.08 19:18  | | 750672.

disztichonban

 
hata

2022.08.08 19:08  | | 750670.

Egy régi emlék róla. Még a 60-as évek elején vagyunk. Talán az Új Írásban jelent meg egy szép, hexameterben irt (ha nem csal a fülem) verse. A Műszaki Egyetem könyvtárában nem lehetett a folyóirathoz hozzájutni, mert mindig valakinél volt.
Ma már biztos mindenki ismeri, de akkor nagy botrányt kavart.

Weöres Sándor: Antik ekloga

Mint akit ölnek, törzse hanyatt dűlt, lába kalimpált,
csontos mellem alá gömbölyű keble szorult.
Szép pajtásom, az égszín pillantású kisasszony,
fürge, fiús-alakú, lányos-aranyhajú szűz,
most szepegett:„Mit akarsz te bolond? Tréfáltam, eressz el!”

Tűzben a tűz-okozó, még sikongatni se mert,
hátha benyitnak s így lepnék meg a hetyke kacért, hogy
hab remegése fölé már bika-súly nehezül,
inkább karmolt és harapott, s csókkal borítottam
széjjelnyílt ajakát és ragyogó fogait,
válla fehérét, mell kupoláit, lenge csípőjét,
táncos térde közé csúszva kerestem a rést,
s vágyam nedve szökellt combjára s a gyűrt rokolyába.
Szégyelltem magamat, s rá haragudtam ezért.
Ő fejemet megölelte anyásan: „Csúnya te! Jó volt?
Most könnyebb teneked. Hagyj, csacsi, bajt ne csinálj.”
Simogatott szelíden s halk gúnnyal: „Uram, kielégült?”
Karba ragadtam a lányt: „Fölfalom ezt a rigót?”
Arca hevült, pihegett: „Szétszaggatsz! Várj kicsit, édes:
gyűrött rongy a ruhám! Össze ne tépd, levetem.”
Egy kapcsot kinyit, és már röppen a székre a szoknya,
néhány könnyű rúgás, lenn a selyem bugyogó,
és mit tarka ruhába borít a szokás, a szemérem,
titkon a párja elé meztelenül kibomolt.
Lázban rája-fonódtam, szertevetette bokáit,
hátamon átkulcsolt, háttal az ágyra bukott,
így forrt össze a tüzes zivatarral telt levegőben
lány s fiú egy testé, kétfejű ősi alak.
Szégyenkeztek a lányszoba tarka cserépfigurái,
nézni se merték szép szende kisasszonyukat:
mint cica, nyaukolt, mint haldokló hattyú, vonaglott,
s rengve nyögött a kiságy, tűrve vihart meg esőt.
Szép pajtásom, akit már sokszor öleltem a táncban,
vittem meztélláb, ölben a csermelyen át,
tudtam a kedvét és pici csókját s röpke pofonját:
itt velem egy, mégis távoli, új idegen,
fénylő fürge tekintete most ködfátylú tehénszem,
asszonyi lett, megadó, lángbaborult szerető.
Végül a hölgy pityeregve s a párnagubancba gurulva
hátat fordított: „Jobb neked így, te betyár?”
Kértem súgva : „Bocsáss meg!” Hátra vetette fejét és
kék szeme rámragyogott cinkosan és kacagón.

 
Lapozás:  
2/37


Felhasználónév:

Jelszó:

Jelszóemlékeztető



Friss feladványok:
 Négy négyzetszám kerestetik
 Stációk 9.
 74 év után
 Gyufázás ( Pontosítva ! )
 Micsinál a micsoda 12.
 Kapocs 6.
 Szóbánya 2.

Hirdetés

© 2017 DigitalAge

impresszum  ::  médiaajánlat  ::  segítség  ::  ajánló  ::  kezdőlapnak  ::  kedvencekhez   RSS