I. Nagyon gyorsan fut és nagyon gyáva, lapítva hallgat, zavarában érthetetlenül, akadozva beszél, furcsán mosolyog, figyel, hallgat, leselkedik, félig ébren alszik. Ha látom őt, jó kedvem lesz, bármire rá lehet venni, mert rájövök arra, hogy mindenkinek kedves az a vidék, ahol nevelkedett.
II. Tétlenül, bambán, tehetetlenül áll, nagyon feledékeny, megszokta a nélkülözést, ügyetlenül táncol, hangosan, elkeseredetten ordít, nagyon ostoba, nyomorúságosan tengődik. Általa tudom, hogy a lusta ember is lehet erős.

Miről szól az I.-es és miről a II.-es mondatsor? Konkrét indokokkal támaszd alá, minden érv 1 pontot ér!
(Maximum 5+5=10 pont)