|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Friss fórum:
|
|
|
|
A hét kérdése:
Jelentkezz be a heti kérdéshez!
|
|
|
|
Legolvasottabbak:
|
|
|
Szívből szóló versek
Hirdetés
| Nagyika |
2026.05.03 16:24 | | 758826. |
| |
Ratkó József: Zsoltár anyámnak
Az anyák halhatatlanok.
Csak testet, arcot, alakot
váltanak; egyetlen halott
sincs közülük; fiatalok,
mint az idő.
Újra születnek
minden gyerekkel; megöletnek
minden halottal - harmadnapra
föltámadnak, mire virradna.
Adassék nekik gyönyörűség,
szerelmükért örökös hűség,
s adassék könny is, hogy kibírják
a világ összegyűjtött kínját. |
|
| Nagyika |
2026.05.01 12:22 | | 758805. |
|
| |
Kányádi Sándor: Májusi szellő
Almavirággal
futkos a szellő,
akár egy kócos
semmirekellő.
Kócosnak kócos,
de nem mihaszna,
okot nem ád ő
soha panaszra.
Füttyöget olykor,
mintha ő volna
a kertek kedves
sárgarigója.
Meghintáztatja
ágon a fészket,
leszáll a földre:
fűhegyen lépked.
Illeg és billeg,
s ha dolga nincsen,
elüldögél egy
kék nefelejcsen. |
|
| Nagyika |
2026.04.25 22:50 | | 758776. |
|
| |
Lackfi János: Vers a madárságról
Fenn a madárlesen ülök
És újmadárul füttyögök
Leplezni cseppet sem tudom
Enyhe ember-akcentusom,
Dalaimban többnyire van
Valami tán madártalan,
Amint némi madáros is,
Csak remélem, hogy nem hamis.
Madárkodás nem kenyerem,
A madár virtust ismerem.
Madár himnuszra ébredek,
És madártejjel festeget,
Fenyegető, nagy fényeket
Madár tájra madár ecset.
Madárvér hányszor ontatott
Emitt a madár ugaron,
Számkivetetten jár madár,
Ott, ahol már madár se jár.
A szembeszéllel szembeszáll,
Sörét kaszál, fogy a madár.
Bár erdeink határain
Túl is madár szót hallani,
De rajtunk madár átok ül,
Nézzük egymást idegenül.
Madár madárnak farkasa,
Nem anyánk a madár haza.
Ritka az is, hogy pár madár
Zsivajgó rajba összeáll,
Madár madárnál madarabb,
Egymást cibálja mind a rab.
Madárharapást csőrivel,
Míg nagyobb madár nem visz el.
A madár nemzet óhaja
Ősmadaraknak óhaza,
Hív a haza, talpra madár,
Madár földön ki-ki megáll.
Ki hígmadár, ki mélymadár,
Amerre tárul a határ.
Madár modor nem jellemez,
Madár vagyok, nem jelmez ez,
Idegen tollam veszthetem,
Aki madár, nem tart velem.
|
|
| grisenyka |
2026.04.13 10:16 | | 758727. |
| |
Én végülis megértem Pistát,
hogy a verse csapnivaló.
Ki-fenének is volna kedve
leszállni oly pokolkörökbe,
ahol jó vers bányászható
(Nemes Nagy Ágnes) |
|
| belladonna |
2026.04.10 20:09 | | 758722. |
| |
Kilenc perccel nyolc óra múlt,
kigyúlt a víz alatt a tűz
és sűrübb lett a parti fűz,
hogy az árnyék közészorúlt.
Az este jő s a Tisza csak
locsog a nagy tutajjal itt,
mert úszni véle rest s akit
figyelget: a bujdosó nap
búvik a magas füvek között,
pihen a lejtős földeken,
majd szerteszáll és hirtelen
sötétebb lesz az út fölött.
Híven tüntet két pipacs, nem
bánja, hogy őket látni még,
de büntet is rögtön az ég:
szuronyos szellővel üzen;
s mosolyg a szálldosó sötét,
hogy nem törik, csak hajlik a
virág s könnyedén aligha
hagyhatja el piros hitét.
(Így öregszik az alkonyat,
estének is mondhatni már,
feketén pillant a Tiszán
s beleheli a partokat.)
(Radnóti Miklós: Pontos vers az alkonyatról)
|
|
| Nagyika |
2026.04.09 12:20 | | 758716. |
|
| |
Fodor Ákos: Monolit
Majd szél lesz,
majd szélcsend.
Minden lesz.
Minden volt már. |
|
| grisenyka |
2026.04.05 21:32 | | 758704. |
|
| |
Petri György: Sláger
A nagy mű immár végképp elmarad,
elhasználódtam ennyi év alatt.
Kíméletlenül használtam magam,
és most látom, hogy milyen hasztalan.
Mert hiába a sok energia,
ha alacsony a gép hatásfoka.
És késő van már: ötven év felett
változni, változtatni nem lehet.
Lamentálni vagy dühöngeni kár,
a megvénülés sivataga vár,
ráncosodik a bőr, kihull a fog,
kicsit még élek, aztán meghalok |
|
| grisenyka |
2026.04.03 10:38 | | 758694. |
|
| |
Reményik Sándor: Nagypénteki szertartás
Ágyam fölött, a feszület fölött
Karácsonytól egész Nagypéntekig
Híven virrasztott egy fenyőfa-ág.
(Ó, szelíd dísz, – ó, vad nyomorúság!)
Hű zöldje végül mégis elkopott
Lett ő is szikkadt, aszott kis halott.
Éreztem: nálam tovább nem marad
Nem bírja lelki szárazságomat,
S egy durvább illetésre szertehull.
De nem ily halált szántam én neki.
A kemencében énekelt a tűz,
Zsoltároztak a lángok lelkei.
A száraz ágat helyéről levettem,
Vigyázva, ahogy halottat viszünk, -
S a tüzes kemencébe bevetettem.
Nagyot lobbant, – és színes lett a láng.
Erdők nagyságos tömjén-illata
Elborította rögtön a szobát.
A száraz ágból kiröppent a lélek,
Jöttek adventek, – karácsonyok, – évek,
És hittem én is: hátha mégis élek...
Nagypéntek volt, a fűz már ideadta
Barkáját kedves kéz által nekem,
Hogy a szent főnek új dísze legyen.
Az ólomszínű éji ég alatt
Langyos, ébresztő áramlat haladt,
És gyermekkorom ölén, a hegyen
Rügyet bontott a borostyánbokor.
(1929) |
|
| grisenyka |
2026.03.26 13:15 | | 758632. |
|
| |
Guillaume Apollinaire: Ó én elhagyott ifjúságom...
Ó én elhagyott ifjúságom
Mint egy füzért hervadva látom
Uj évszak áll be hirtelen
Gyanú csömör és félelem
A táj merő színpadi vászon
Hömpölyögnek ál-vérfolyók
Itt áll a fa csillagvirágzón
Alatta meg csak egy bohóc
Hideg sugár porozva játszik
Diszekre s arcokra világít
Pisztolylövés egy hang zokog
Arckép homályban mosolyog
A képkeret üvegje eltört
E dallam mely még csupa köd
Habozik hang és gondolat közt
Jövendő és emlék között
Ó én elhagyott ifjúságom
Mint egy füzért hervadni látom
Uj évszak áll be hirtelen
A megbánás az értelem
Vas István ford.
|
|
| Nagyika |
2026.03.15 13:10 | | 758585. |
|
| |
Szécsi Margit: Március 15.
Zsír fogytán, bor apadtán
tengtek a jobbágyfalvak.
Füsttelen tűzhelyeken
főzték a forradalmat.
Nemzetiszín lobogó
röpült a szemek előtt,
behasadt fecskeszárnya
vívta a zöld levegőt.
Félelmes tavaszidő
láttatott seregeket...
Gyönyörű elgondolni
azt, ami nem lehetett. |
|
| grisenyka |
2026.03.13 09:29 | | 758568. |
|
| |
SOMLYÓ ZOLTÁN: JÓSÁG… GYENEGESÉG…
Énnékem fáj a fájdalom
S ha éget a seb, akkor éget!
S hogyha a bánat megaláz,
hogyan mutassak büszkeséget?
Gyenge vagyok, ha gyűlölök,
de haj, erős a szeretetben!
Ezért vagyok ritkán erős:
mert jaj, az ember szeretetlen!
Szeretetlen és hűtlen
És gyönge szívem elsötétül…
Add, Uram, hogy erős legyek
a Szeretetnek erejétől!… |
|
| Nagyika |
2026.03.09 13:21 | | 758559. |
|
| |
Szabó Lőrinc: Tavasz
„Mi az?” - kérdezte Vén Rigó.
„Tavasz” - felelt a Nap.
„Megjött?” - kérdezte Vén Rigó.
„Meg ám!” - felelt a Nap.
„Szeretsz?” - kérdezte Vén Rigó.
„Szeretlek!” - szólt a Nap.
„Akkor hát szép lesz a világ?”
„Még szebb és boldogabb!” |
|
| grisenyka |
2026.03.06 10:05 | | 758511. |
|
| |
KÁNYÁDI SÁNDOR: MÁRCIUSI VERSIKE
Tavaszt csörög a szarka, tavaszt.
Zöldülni kezd a barna haraszt.
Zsendülni kezd a zsenge határ.
Erőre kap a gyönge bogár.
Szelídülnek az ordas szelek.
Barkákat hány a bokros berek.
Bukfencet vet a játszi patak.
Már csak a hegyen látni havat. |
|
| Nagyika |
2026.03.03 16:59 | | 758497. |
|
| |
Romhányi József: Interjú a farkassal, aki állítólag megette Piroskát
Az Új Bárány riportere felkereste Ordast.
Interjút kér. Én leközlöm. Olvasd!
- Igaz volna ama vád,
hogy Ön orvul elfogyasztott egy egész nyers nagymamát?
- Egy nagymamát? Egy grammot se!
Ez az egész csak Grimm mese!
- Hogy Piroskát Ön falta fel, talán az is hamis vád?
Nem hagyott meg belőle mást, csak egy fél pár harisnyát?
- Hogy én őt ruhástul? Mit ki nem eszeltek!
Én még az almát is hámozva eszem meg.
- Furcsa, hogy a kunyhóban, hol megevődtek mindketten,
mégis piros farkasnyálnyom díszeleg a parketten.
- Az úgy történt, hogy ők aznap meghívtak a viskóba.
Nagyon finom uzsonna volt, szamóca és piskóta,
s mivelhogy én evés közben állandóan vicsorgok,
a vérveres szamócalé a pofámból kicsorgott.
- Én úgy tudtam, hogy önnél szabály,
hogy csak friss húsárut zabál.
- Kacsa! Füvet rágok lomhán legelészve,
zsengét, hogy a gyenge gyomrom megeméssze.
- És meddig lesz Önnél a juhhús is tiltva?
- Eddig! De erről már nem írhatsz, te birka! |
|
| Nagyika |
2026.02.09 18:12 | | 758313. |
|
| |
Weöres Sándor: Ki minek gondol, az vagyok annak...
Ki minek gondol, az vagyok annak…
Mért gondolsz különc rokontalannak?
Jelet látsz gyűlni a homlokomra:
Te vagy magad, ki e jelet vonja.
S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,
Mert fénye-árnya terád sugárzik.
Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
Rajtam látsz törvényt sajátmagadról.
Okosnak nézel? Hát bízd magad rám.
Bolondnak nézel? Csörög a sapkám.
Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;
Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.
Szemem tavában magadat látod:
Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod. |
|
| Nagyika |
2026.01.27 18:27 | | 758228. |
|
| |
Kányádi Sándor: Tudod…
soha nem bántam meg,
hogy megszerettelek,
pedig felbolygatta ez a szeretet
az egész életem,
Tudod,
soha nem csalódtam benned,
pedig sokszor nem értettem
a cselekedetedet,
sokszor féltettelek,
leginkább magadtól féltettelek,
Tudod,
lassan fogynak körülöttem a dolgok,
a dolgaim,
vagy messzire kerülnek tőlem,
vagy csak én távolodok,
ahogy szakadoznak a szálak,
az érzés egyre jobban magához láncol,
Tudod,
mikor megkönnyezek valamit,
ami szép volt,
megvigasztal a gondolat,
hogy lakozik bennem egy csoda,
ami nem hagy el,
amit nem vehet el tőlem
sem az irigység
sem a rosszindulat,
Tudod,
ebből az érzésből táplálkozom,
miatta össze sem csuklom,
ha elesek is, érte felállok,
ha sírok is elmosolyodok,
talán,
ha végleg elalszom,
érte akkor is felébredek. |
|
| padat |
2026.01.16 11:54 | | 758092. |
| |
Ez nem vers, de gyógyír a szívnek.
Narine Abgarjan: Égből hullott három alma
Marani krónikák és egyéb történetek |
|
| Nagyika |
2026.01.14 21:33 | | 758080. |
|
| |
Kosztolányi Dezső: Téli alkony
Aranylanak a halvány ablakok...
Küzd a sugár a hamvazó sötéttel,
fönn a tetőn sok vén kémény pöfékel,
a hósík messze selymesen ragyog.
Beszélget a kályhánál a család,
a téli alkony nesztelen leszállott.
Mint áldozásra készülő leányok,
csipkés ruhába állanak a fák.
A hazatérő félve, csöndesen lép,
retteg zavarni az út szűzi csendjét,
az ébredő nesz álmos, elhaló.
S az ónszín égből, a halk éjszakában
táncolva, zengve és zenélve lágyan,
fehér rózsákként hull alá a hó. |
|
| grisenyka |
2026.01.13 11:06 | | 758062. |
|
| |
Várfalvy Emőke: Avarfalvi mesék
Ha az eső ónos,
s lépted nem komótos,
sőt, kuncogni sincs min,
totyogj, mint egy pingvin
|
|
| Nagyika |
2026.01.12 11:55 | | 758051. |
|
| |
Benedek Elek: Az erdő télen
Óh, erdő, erdő, sűrű rengeteg,
Nem tud betelni a lelkem veled!
Szép vagy, ha fáid daltól hangosak,
Legszebb vagy télen, mikor néma vagy.
Hogy nyargal át a szél hókebleden,
S te meg sem mozdulsz, alszol csendesen!
Hahó! Hahó! Vadászok kürtje szól.
Mit bánod azt te? Tovább aluszol.
Nem, nem, nem alszol, te csak álmodol,
S a lelked messze, messze jár, ahol
Örök tavasz van, rózsák nyílanak,
S dalos erdőre mosolyog a nap.
Hej, a te álmod milyen bús lehet!
Némán szenvedni át a zord telet!
Sem dal, sem rózsa, semmid sem maradt,
Száraz levél csak, az is hó alatt!
Szenvedsz és hallgatsz. Óh, e némaság
Az emberek közt, milyen ritkaság!
Üvölt a szél, s tűröd fenségesen,
Vársz a tavaszra nyugton, csendesen.
Óh, erdő, erdő, sűrű rengeteg,
Nem tud betelni a lelkem veled!
Szép vagy, ha fáid daltól hangosak,
Legszebb vagy télen, mikor néma vagy. |
|
| Nagyika |
2026.01.09 16:05 | | 758013. |
|
| |
Radnóti Miklós: Január
Későn kel a nap, teli van még
csordultig az ég sűrű sötéttel.
Oly feketén teli még,
szinte lecseppen.
Roppan a jégen a hajnal
lépte a szürke hidegben. |
|
| grisenyka |
2026.01.01 11:18 | | 757945. |
|
| |
KÁNYÁDI SÁNDOR: CSENDES POHÁRKÖSZÖNTŐ
Nem kívánok senkinek se
különösebben nagy dolgot.
Mindenki, amennyire tud,
legyen boldog.
Érje el, ki mit szeretne,
s ha elérte, többre vágyjon,
s megint többre. Tiszta szívből
ezt kívánom.
Szaporodjon ez az ország
Emberségbe’, hitbe’, kedvbe’,
s ki honnan jött, soha soha
ne feledje.
Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,
vissza nem fognak a kátyúk…
A többit majd apródonként
megcsináljuk.
Végül pedig azt kívánom,
legyen béke. –
Gyönyörködjünk még sokáig
a lehulló hópihékbe’! |
|
| grisenyka |
2025.12.31 11:09 | | 757932. |
|
| |
Goethe: Kicsit több békesség
Kicsit több békesség, jóság, szelídség,
Kevesebb viszály, irigység,
Kicsit több igazság úton-útfélen,
Kicsit több segítség bajban-veszélyben,
Kicsit több “mi” és kevesebb “én”,
Kicsit több erő, remény,
És sokkal több virág az élet útjára –
Mert a sírokon már hiába. |
|
| Nagyika |
2025.12.29 17:35 | | 757925. |
|
| |
Kálnoky László: Jégvirág kisasszony
Titok másoknak, és titok magának
ez a leány, mint ékszer, tokba zárva,
amelyet senki nem tett még magára,
s bár mosolyog, valami könnyű bánat
lengi körül szőkeségét. Ruhája
kék szalagjaiban nincs semmi élet,
hervadni kezdő csokrában s kezének
lankatag tartásában sem. Reája
érzéki vággyal nem tekintenének
a férfiak, ha élne is e festmény.
Jégvirággá fagyott egy téli estén
ez a leány, s ha élő és meleg
ujjak érintik, ezüst szirma olvad.
Ő azt kívánja, hogy az emberek
csak messziről csodálják, mint a holdat. |
|
| mutterka |
2025.12.22 13:32 | | 757857. |
| |
Juhász Gyula: Karácsony felé
Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.
.. Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.
.. És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben. |
|
| Nagyika |
2025.12.21 18:57 | | 757854. |
|
| |
Kassák Lajos: Advent van
Advent van, s átjárja lelkem
a szeretet és az emlékezés.
Rájövök ismét - tán ezredszer -
hogy szépen élni gyakran túl kevés.
Szeretni szóban és tettekben,
hinni, remélni szüntelen.
Táplálni kell mosollyal, öleléssel,
hogy emléked hibátlan legyen.
Most visszarepülök gondolatban
gyermeki önmagamba újra...
látom, amint jancsi-kályha mellett
anyám fagyos lábujjamat gyúrja.
Hársfa teát tölt poharamba -
˝Idd meg! Nem fogsz fázni majd!˝
Átmelegedett a testem, valóban
s én azt hittem a tea tette azt.
Ma már tudom, tőle volt meleg.
Ölelés, szeretet, gondoskodás
ezek voltak mitől az a ˝jó˝
a testem és a lelkem járta át.
Ez adta azt a boldog érzést,
mi ma is rám tör, ha a múltba
révedek.
Hiánya - így advent idejében -
fájón kéri vissza az elmúlt éveket.
Emlékszem a finom illatokra,
ami a konyhát járta át,
mikor sült a finom mézes,
és a lágyan foszló mákos kalács.
Arca piros volt az izgalomtól,
mikor a szobába engedett,
csilingelt egy üvegpohár szélén:
˝Itt az Angyalka! Megjelent!˝
Futottunk mind a fenyő köré,
ámultunk, örültünk nagyon.
Ezt a boldog érzést fiaimnak
minden karácsonykor átadom.
Már negyedszer töltjük el nélküle
a karácsony szent ünnepét,
de lelkemben ott mosolyog képe,
ahogy átöleli hét kisgyermekét.
Mert az ünnep attól sokkal szebb lesz,
ha gyertyafényben rá emlékezünk
s tudom - onnan fentről ő is nézi:
Ugye mindenkit szeretünk?
Jusson szép szóból bárkinek!
Simogató, ölelő kezekből,
mosolytól csillogó szemekből
áradó tűz gyújtson fényeket!
Muzsika szálljon a gyermek kacajból,
áhítat járja át a lelkeket!
A szeretetet, mit tőle tanultunk
naponta adjuk át mindenkinek. |
|
| Nagyika |
2025.12.19 18:15 | | 757822. |
|
| |
Szabó Magda: Búcsúzás
Azt hiszed drágám, az a régi dallam
elnémulhat? Többé nem énekel?
Szerettelek. Szerettél. Áll a két szó,
Nincs hatalom, mivel ne bírna el.
Kettőnk testéből két szép fa eredt.
ők mindketten megjegyezték a dalt.
Nem szállt tova, mint langyos fellegek,
s ajkaikon aratnak diadalt.
Most semmi sem fáj. Úszom hűs habok közt.
Víz sodra enyhít. Jó itt. Ne sirass!
Fiaim, rátok nézek holdsugárból,
s nevetek, ha köröz a réti sas.
Amíg szerettek, akárhol kerestek,
én ott leszek: megleltek, így ígérem,
búvár vagyok, elbújtam bú elől,
s nevetésem felcseng, mint egy érem.
Amíg szerettek, ahányszor kerestek
szólítotok, annyiszor nézek vissza,
felelek is az állatok szavával,
a sose múló szeretet szavával,
míg érintésem könnyetek felissza.
Olyan nehéz még nélkületek élnem,
nem ízlelni édeset meg keserűt.
De ott leszek a házban. Láttok engem?
Én szólok, ha a tücsök hegedül.
|
|
| grisenyka |
(757745) |2025.12.08 21:14 | | 757767. |
|
| |
Az első 2 sor mottó - Babits Húsvét előtt c. verséből. Egy sort ki kellett volna hagynom.
|
|
|
|
|
