Egy varjú szállt le a saguaro kaktusz csúcsára, érdeklődéssel tekintett le a szokatlan jelenetre, melyben a külső homály eloszlásával a belső titok egyre nőtt.
A préri perzselő porában bandukolt három cowboy: L. Gibson, D. Eaton és A. H. Redcliff. Napok óta úton voltak már, erőltetett menetben, járóbetegekként, víz nélkül. Észre sem vették, hogy beértek Alcolote faluba. Egyikük egy rózsakeresztet szorongatott a kezében, a másiknál pedig egy üvegnyi bájitalnak nevezett tüzes víz volt.
Várta őket Texas Bill, a detektív, aki régóta rájuk akarta verni a bilincset. A falu minden hájjal megkent jenki polgármestere, S. Clemens és H. Beyle, a varázsló pálcát tört tavaly ősszel a három cowboy felett, csak a rács mögé juttatásuk váratott idáig magára.
Egy ember volt még a fogadóbizottságban, N. Roid, akit csak Bujdosónak neveztek a helyiek, pedig csupán koldus volt, aki fenegyereknek képzelte magát, vagy ahogy ő gondolta, királyfinak. Most a láda tetején ült, és eszelősen kiabált Redcliff-nek: Vigyázz magadra, ne törődj velem! De Redcliff csak bámult rá, mintha kísértetet látna éppen, hiszen a tűző naptól már megszólalni sem tudott. Ebben a pillanatban Gibson hirtelen egy erős ütést mért Texas Bill fejére, aki egy pillanatra elvesztette eszméletét, ám észhez térve - a varázslóval együtt - azonnal megkötözték a jövevényt. Texas Bill beleordított Gibson képébe: mocskos kötekedő rabló vagy!
Álltak ott mindannyian a falu főterén, mintha Arthur király udvarában lennének, csak minden sokkal zavarosabb, szánalmasabb és jelentéktelenebb volt, olyan, mint amikor minden egyre megy.
A varjú közben hangos rikácsolással eltűnt a hegyek irányába.

Zavaros ez az elbeszélés is, minden összekeveredett benne, pedig hat szerző és két-két művük címének felsorolása volt az eredeti elképzelés. Rád vár ezek kibogozása. (Az egyik mű címe részlegesen szerepel.)