Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú (A), aki zenész családba született. Nem a legkisebb fiú volt, mint az egy mesében illendő lenne, csak egy a sok közül. Zenész édesapja észrevette, hogy lenne tehetsége a zenéhez, és csinált neki egy kisméretű (B) hangszert, amin a fiú hallás alapján megtanult játszani. Kamaszkorában már olyan szinten játszott a hangszeren, hogy beült apja zenekarába, ahol a már normál méretű hangszeren játszott. Közben fiatal felnőtt korára autodidakta módon a virtuozitásig fejlesztette hangszeres tudását annyira, hogy pl. (C) zeneszerző a hangszer Liszt Ferencének nevezte.
Huszonévesen egy nagyváros (D) bárjaiban szórakoztatta a közönséget, amikor betévedt a század egyik híres (E) zeneszerzője, és teljesen elkápráztatta a fiatalember virtuóz játéka. Összeismerkedtek, vett is magának egy hangszert, és megkérte, hogy tanítsa meg a hangszeren játszani. Megkedvelte a hangszert, és műveibe bele is építette, sőt kifejezetten a hangszer számára is írt műveket. De nemcsak a hangszer, hanem (A) számára is.
(A) világhírű művész lett, hangszerét pedig befogadták a komolyzenébe, és zenei főiskolákon tanítják manapság is is. Itt a vége, fuss el véle, de előtte meséld el, kikről szól a "nem mese ez, gyermek", hanem valódi történet!

Kicsoda vagy micsoda A, B, C, D, E? 2-2 pont