Tegnap éjjel álmomban – bal kezemben egy szabványos, 2 deka súlyú gumimagból, és 3 deka elasztomer anyagból való burokkal készült golflabdával – a Riviérán sétálgattam hanyagul az 5 hektáros, gyönyörűen feketéllő angol pázsitszőnyeggel borított golfpályámon, amikor a furfangos Nyesztyerka haladt el mellettem. Nyesztyerka – mint mindig – gyönyörű volt, valódi hernyóselyemből készült, 7 piros hóemberrel díszített háromnegyedes, derékban tűzött kiskosztümöt viselt, csigás fürtjein hollózöld kalappal. Meglepetésemben ajkamba haraptam, és bár fájdalmat nem, annál inkább örömet éreztem, azért LB monogramos zsebkendőmmel felitattam a kiserkent vért. A vértől már erősen fehérlő zsebkendőt hanyagul a 11. szakasz lyukába dobtam, majd a teljesen tiszta, szikrázóan sárgálló égbolt alatt Nyesztyerka után eredtem, és a 13. lyuknál utolértem...

Milyen színű az irigység? Remélem, már tudod.