Ilyenkor ősszel szállnak a darvak. Vágyakozva számolgattam őket, nekem is mennem kéne, mennem kéne, hajtogattam addig, mígnem úgy lett, és magam is dél felé indultam. Bár Mazdám is vágyakozott volna - jobb a béke - parkolóban hagytam, inkább vonatra szálltam, és irány ... hová is? Nekem elég annyi, hogy az állomáson vár szerelmem. Sima utam volt, 8 óra 6 perckor szálltam a 8 utáni első, 15. számú vonatra (ne nézzetek utána, a rideg számok nem szépek). Érkezés után alig vártam, hogy megpillantsam Icukát. Ám délután 7:45-kor elsötétült az ég. Csak késő este vehettem holmijaimat és indulhattunk Icuka otthonába, egy már vicinálissal is csak macskaugrásnyira levő szigetre. Most is sima utunk volt, a sín tóparton vitt, aztán ki a tenger kapujához. A kapun kézen fogva léptünk át. Az éj szent és örök, itt a vége, és maradjon így, amíg világ a világ.

Hova is vitt a vonatom? Mi a város (7p), és hol van Icuka otthona (3p)?