Mesénk hőse két kutató. Hasonló útitervvel indultak, csaknem egyszerre. A később induló volt gyorsabb és ő lett az első, a korábban induló a második. Végső útját egyikük Észak, másikuk Dél felé vette.

Útközben korabeli hatalmasságok birodalmait is célba vették. Az illem is úgy kívánta, meg a földrajz is úgy adta, hogy először a legfőbb méltóságnál tegyék tiszteletüket. Itt megismerkedhettek a nagyúr házanépével is. Nemcsak a három nagylány, de a rangidős nagyfiú és az apróságok is szíves-örömest illegették magukat a látogatóknak, a nagyúr viszont el-elfordult, hogy elrejtse a márványos arcán éktelenkedő bélyeget. Külön izgalmat okozott, hogy az egyik nagylányt a kíváncsi vendég-szemek bagózáson kapták. Utazóink újult erővel indultak tovább a következő, ugyancsak népes birodalom felé, ami az ismert nagykalapos gazdáé.
A két felderítő útjai itt elváltak, az egyik északra indult, a másik maradt lenn a szigetvilágban. Míg a második birodalom a hobbitokat juttathatta eszünkbe, a harmadikban minden a Szentivánéji álom égiesen bohókás hangulatát idézte. A negyedik, tengerkék birodalom pedig valóságos víziparadicsom, kúttal, najáddal, minden vizes.
A kalandoknak ezzel nem volt még vége, sokáig mesélhetnék, de mára az én mesém itt ér véget.

Hogy hívják a két utazót, és merre jártak? (10 pont)

Bónusz: Ki volt a pöfékelő lány? (+1 pont)