Az igekötős igék, ahogy a nevük is mutatja, egy igekötőből és egy igéből állnak. Tehát szétszedhetők egy igekötőre és egy önálló igére. Ki gondolná, hogy vannak olyan igekötős igék, melyek igekötő nélkül nem állnak meg a lábukon, azaz ha elvesszük az igekötőjüket, olyan igékhez jutunk, amik így pőrén nem használatosak? Pedig vannak ám ilyen renitensek! Ha pl. a bekrepál elejéről elvesszük az igekötőt, krepál marad vissza, amit nem használunk magában. Hogy mégis igekötős ige a bekrepál, azt könnyen beláthatjuk, ha pl. felszólító módba tesszük: Krepálj be! (vagy inkább Ne krepálj be!). Ugyanaz az ige más igekötővel nem számít új megoldásnak! Az elbírálás alapja a Magyar értelmező kéziszótár (ÉKsz.): ha az igekötő nélküli ige ebben benne van (bármilyen jelentésben), akkor az nem jó megoldás.

Kiegészítés:
1. Az igekötős alak legyen benne az ÉKsz.-ben.
2. Az ikes alak most nincs megkülönböztetve az iktelentől, tehát akár ikesként, akár iktelenként van benne az igekötő nélküli ige, akkor már nem jó. (Az -ik egyébként is csak egy igei személyrag.)

Keressünk ilyen igekötős igéket! Darabonként 1 pont (max. 15 p).