Megint kezdődik!?...
Még egy aprócska, ártalmatlan kis csusszanás, és a következő pillanatban ez a roppant reccsenés, roppanás, és...
megszülettem.
Nem emlékszem pontosan, szerintem már legalább hetedszer történik meg velem, ugyanakkor jól tudom, ilyenkor vagyok a legnagyobb, ettől a pillanattól szokás szerint elkezdődik a folyamatos, végeredményében a teljes fogyás, mely tulajdonképpen egyben az újjászületés kezdete is.
Arra sem emlékszem, hogy miért mormogom magamban állandóan, hogy egy-a-kilenchez, egy-a-kilenchez, egy-a-kilenchez.
Hogyan, hogyan nem, a legutóbbi életemből annyi emlékem mégis maradt, hogy az a csodálatos dallam, az a szívmelengető (már ha esetemben ez nem képzavar, pláne nem blaszfémia) hegedűszó szorosan összefügg ezzel a két számmal: 414332, 495649, vagy valami ilyesmi. Nem tudom miért, de újra hallani akarom azt a muzsikát, sietek, hadd menjek, Uram, mindig feléd...

Kinek a töprenkedéseit jegyezte fel az ismeretlen szerző?