János és Péter találnak egy régi papírt, amely egy szörnyű családi titkot rejt. Egy eltűnt testvérükről. Még nagyon kicsik voltak, amikor az apjuk elszökött Amerikába, és magával vitte a bátyjukat. Eddig erről nem volt tudomásuk. A papíron volt még egy mondat, hogy ami nagyon fontos a testvéretekkel kapcsolatban,... de sajnos a többi már olvashatatlan volt. Elhatározták, hogy megkeresik az elveszett fiút. A papíron volt egy telefonszám; felhívták, és valóban József testvérük vette fel, akinek szintén nem volt tudomása öccseiről. A telefonbeszélgetést azzal zárták, hogy azonnal repül is Magyarországra. A fiúk a reptér felé tartva jöttek rá, hogy baj van, mert se fényképük, se leírásuk nincs a bátyjukról, így nem fogják felismerni; telefonon sem került szóba a dolog, annyira izgatottak voltak. Készítettek egy József feliratú táblát, de balszerencséjükre épp aznap jött Bush elnök is Ferihegyre, és tilos volt táblát lobogtatni, kiabálni, furcsa mozdulatokat tenni. A gép földet ért, az utasok kiszálltak (akik szintén nem kiabálhattak, táblázhattak Bush miatt) és két hősünk tétlenül állt a váróteremben. Ekkor József hirtelen hátulról megütögette a vállukat. Helló, öcskösök! Megfordultak, és tátva maradt a szájuk. Most már tudták, mi volt a papírra írva.

Mi volt a papírra írva, és József honnan ismerte meg soha nem látott öccseit? (Semmilyen elváltozás nem volt a egyikükön sem.)