Bátor utazóink a nevezetes ikerparadoxont akarták saját magukon kipróbálni: eladni testüket a fénysebességnek és térgörbületnek, hogy fiatalok maradhassanak. A hosszú állásban megmacskásodott űrhajót be kellett tolni, ebben a diag lelkes megoldói segítettek.
Nehezen indult, mert mint kiderült, a segítőkésznek mutatkozó 8. utas húzta és nem tolta, Rizseszé az érdem, hogy észrevette, és végre felbőghettek a motorok, héttagú csapat elindult, a 8. utas le is maradt. Utolsóként beszálló hősünk, e puszi-rokonunk szikla, szilárd pont, akire lehet támaszkodni, s a Föld fog sarkából kidőlni. A hajó sebességét egy földi lámpa színeváltozásából számolta ennek kiváló szakértője, a zord Dr N kilohertzen felüli értéket látva elégedetlen volt az idődilatációval. Oda is szólt a vezérlőpulthoz: nemes uram, tolnád-e vörös felé azt a cudar hullámhosszat! Megtörtént, miközben egy idősebb úr a felindulástól még mindig szinte dadogva püffögött, hogy úgymond e li-lila geo-liga beléfojtja a szót. Ha per, perelj, noha ne sk, hanem fogadj prókátort, ajánlotta kéretlenül akkurátus kollégája. Was not a nice.. jegyezte meg szárazon másikuk, de hogy mi volt a nem szép, az nem derült ki, mert az egyre gyorsabban száguldó hajóról egyre fáradtabb fotonok érkeztek, az adás akadozott. Annyit még hallottam, hogy a legifjabb már nagyobb dolgokon tűnődve gyermeki lelkesedéssel valami olyasmiről beszélt, hogy lehetne tán újítani egy új állandóval, s betenni relati ...
Tenni vagy nem tenni, ezt már csak az utókor tudhatja, az adás megszakadt, az utolsó esemény a horizonton alámerülő halványuló űrhajó látványa maradt.

Kik voltak utasaink. 5x1 + 3x2 pont (max. 11)