A darab alkalmi voltát ma is érezzük. A cselekmény sokkal inkább külsőleg, mint egyebütt mélyül el befelé, mindvégig a ragyogó fölszín fölött csapong, szeszélyesen, jókedvűen, amint a lakodalmi hangulat kívánja.
Az emberfaj bolond. Hangulatok kergetik, a tündérkirálynő egy szamárfejet csókol. Agg mesék, tündér babonák bújócskáznak vele. A szöveget holdsugárból, pókhálóból szőtte a szavaik csodálatos takácsa, betétekkel tarkázta, tündérjátékokkal és – regényes ellentétként – a kézművesek műkedvelő előadásával, akik izzadva magolják szerepüket, s a tündérek mellett úgy táncolnak, mint a medvék.

1./ Kinek mely művét idézi a fenti tanulmányrészlet? (5 pont)
2./ A szerző mely művének paródiája is egyben ez a dráma? (5 pont)
Aki elsőre, kérdezés nélkül megoldja, +1 pontot érdemel.